Sziasztok!
A hajótestbe lassan folyik be a víz, de nincs idő és energia most ezzel foglalkozni, a hullámzás ás a szél iránya nem egyezik és ez most nehezíti az utunkat, ugyanis a katamaránok lényegesen érzékenyebbek erre mint egytestű társaik.
Nehéz a döntés, de meghoztam, teljes hátszél, spinaker fel, jöjjön, aminek jönnie kell. Szelünk 15-20 csomó körüli, és amíg megtaláljuk a helyes rögzítését a spinnek, elmegy vele az egész délután.
A nehézséget az okozza, hogy a magas hullámokról leszaladva 30-40 fokokat is kitér a hajó, ami nem csökkenthető. Ennek ellenére a hátszélvitorlának vonalban kell maradnia. Bonyolult kötélpályákkal határoljuk a ballon oldalkilengéseit és elégedetten figyeljük az eredményt. Sebességünk jónak mondható, megszűnik a billegés és így kellemesen telik az éjszaka is.
A reggel ismét izgalmakat hoz és borús időt. Kapás az egyik boton. Egy centimétert sem tudok húzni a zsinegen, csak engedem, engedem vagy 200 métert még, de nem fárad, majd csend. Ez elment. Kitekerem a damilt persze már csali nélkül. Félóra sem telik bele és a másik bot kiflibe hajlik, visít az orsó és megkezdődik a fárasztás. 20 perc elteltével az eredmény: a hal áll jobban, csak visz és viszi a damilt és nem tudjuk kihúzni.
Persze a hajónk robog, a spinaker azóta is fent, majd Zoli kérdően rám néz. Mi legyen? Vitorlás versenyen vagyunk nem horgászversenyen, a válaszom. A hal kivétele miatt le kéne húzni a vitorlákat, lassítanunk kéne, de… átgondolom egy villanás alatt, fejemmel bólintva jelzem, hogy mehet, és már rohanunk is és bevonjuk a vitorlát.
Vissza a pecához és kezdődik, ami velem, velünk még soha nem történt. Apránként, 20 centiméterenként húzzuk közelebb, azt is ketten, mert egyedül nem lehet. Az egyikünk tekeri az orsót, a másik kesztyűben segíti a zsinórt, majd csere. Norbi és Béla is becsatlakozik, ketten nem bírjuk. Közel egyórás harc, és a végeredmény békésen pihen a One Dream fedélzetén.
Vitorlák fel, és ismét a vitorlázás a program. Hogy miért álltunk meg? Nem a cél a fontos, hanem az oda vezető út! Vitorlázni lehet még eleget, de ez talán nem ismétlődik meg egyikünkkel sem. Jó döntés volt, mindenki boldog és itt nálunk a fedélzeten, ez a legfontosabb.
Királymakréla. A világon a legnagyobb makrélafaj és abból is a nagyobbak közé sorolható, mert ez 32 kg. Szép fogás, nézünk össze elégedetten és Zoli és nekiáll a feldolgozásának. Ezt megelőzte a zsákmányunkkal a fényképezkedés és követte belőle készült lakoma. Kb. 20 kg. színtiszta hús került bepácolva a fagyasztóba, és ezzel szerintem be is fejeztük a horgászatot a következő 10 napra, mivel nem tudnánk mit kezdeni a további halacskákkal.
Történt azért számomra szomorú is, elszakadt az órám szíja és a mindentudó CASIO vitorlázós órám a hullámsírban végezte. 2002 ben kaptam Árpi barátomtól és csapatától egy tanfolyamos hét után. Kilenc éven és sok ezer mérföldön keresztül mutatta mindazt, amit egy hajós embernek tudnia kell.
November 23-án Déli 12h-kor a poziciónk 22 10 N és 025 32 W ami több mint 600 tengeri mérföld megtétele a rajttól. Tegnaphoz képest nem változott a pillanatnyi helyzetünk a mezőnyhöz képest, kb. a 20. helyen összetettben és a katamaránok között a második helyen „robogunk”. Szélgyengülés várható, ami nem kedvez nekünk, mert nagyon nehezek vagyunk. Holnap ismét írok, addig is minden szépet és kövessetek minket itt!
Üdv, bosi és az OD-team
Utolsó kommentek